Ünnep van ma, ya
írta thomas
Évente felbugyogó nemzeti kotyvasz ünnepünkön Isten áldd meg a talpra magyart!
Ilyentájt egy kondérba kerül minden értékünk(?), amit a maya idők óta sikerült fölhalmoznunk, bár - nem fogjátok elhinni - többen kavarják ezt a sz@rt kondért, sem mit elmétek fölfogni képes. (Lucifer mindeközben csöndesen röhög a gardróbban, és bizva bizik.)
Megidéztetik itt ma mindenki, aki anno március esős idusán nem viselt tojásbiztos esernyőt, vagy aktuálisan nem fulladt bele a Csele patakba. Itt van a Nemzeti Múzeum imaginárius lépcsőjén - a ma-jobbikos-lenne - Petőfi (később Mészáros "hódmezővásárhelyi" Lázár kioszt majd neki két pofont), a jámbor epizódista szélsőbalos Stáncsity (leírható), a liberál jobbközépes - mellékállásban közokirat hamisító jurátus - Kossuth, és az ezt a habitust végletesen megvető konzervatív Széchenyi, aki - bár későn, de - rájött az egyetlen megoldásra: Döbling.
Na ez a mi nemzeti ünnepünk.
Élyen Mayarország, élyenek a mayarok!
Visszaszámlálás
írta thomas
Keszihely, 0 b'ak'tun, 0 k'atun, 2 tun, 14 winal, 12 k'in-re a kritikus naptól. Vajon mi lesz?
Maya gasztronómia
írta thomas









Ők meg itten bele, a mai napi hangulatomba. (A csajba meg rögtön bele, a Zasszony laptopját meg zároltam)
írta thomas
A maya Haab naptár
írta thomas
Ott ült a hét vezér és a 19 maya vallási elölülő a tűz körül, és rendkívül tanácstalanul bámultak egymásra. - Mongymá' valamit, Künd vezér, mia fészkes francot adjunk ezeknek a yámboroknak ajándékba, ha már a repi naptárjainkat még Alsó Levédiában elsikkasztottad - szólalt meg végül a NagyVezír, s hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, ásított egy hatalmasat. (Vélhetően álmos volt.) - Bocs főnök: Kond a nevem, maximum Kund, mint Ká-u-en-dé. Csak aza hülye Kézaisimon hív Kündnek, de őszerinte meg maga itt sem lehetne, hehe, mert maga helyett itten a Turul-nemzetségbeli Ügek fia Előd fia Álmos fia Árpádnak kellene lennie, a naptárakat pedig nem elsikkasztottam, hanem retekre cseréltem a bulgárkertészekkel, és nem Levédiában, hanem...
Mondandóját azonban nem tudta befejezni, részint mert a balján ülő Hubától egy akkora maflást kapott, hogy benneragadt a szó, részint mindeközben a nagyvezír rejtőütésszerűen elaludt. (Álmos volt, most már tuti.) A kínos csendet Tass vezér törte meg, mintegy magyarázkodván a vendéglátók előtt: - Tudják, nálunk mogouroknál minősített bűnözési cselekménynek számít a birtokos ragozás multiplikált használata, amelynek büntetési tétele elérheti a 19 pofont is. A "tizenkilenc" szó hallatára egyszerre kapta fel a fejét mind a 19 jaguárbundás, lévén ez volt az első mayar szó, amit megtanultak kalandozó őseinktől. - Megvan! Igen, igen, igen! Megcsináljuk! Mégis naptárt adunk nekik, mégpedig 13. havi naptárt! - ugrott fel hirtelen ültéből az izgága Tétény, de olyan svunggal, hogy erre a Nagyvezír is felriadt, és rögtön neki is rontott Téténynek: -Tizennegyediket! Egyelőre én vagyok itten a vezénylő tábornok, értve vagyok? Előd helyeslően bólintott: - Igen, egyelőre - nyomta meg a hangsúlyt a végén és nemez szüttyőjét bal válláról áthelyezte a jobbikra. Mindeközben Tétény megint lázas semmittevésbe kezdett. - Mondd csak fijacskám - fordult oda a mayák tolmácsához, - meddig tudtok ti elszámolni? Kayab, aki két éve ösztöndíjasként végzett agrárszakon a babyloni testnevelési egyetemen jól beszélte a semita-akkád nyelvet, amely csak hangsúlyaiban tért el a mayartól. - Én egyszer elszamoltom a vegtelenig, de mi mayakok csok tízen kilencig tudunk. A nop korul tízen kilencszer tízen kilenc napig forog meg a fold, ezert. Tétény gyors fejszámolást végzett, és máris replikázott: - Lári fári, az csak 361 nap, pedig még egy ötödikes is tudja, hogy egy év az 365 napból áll!
A maradék 18 maya - bár semmit nem értett belőle - élénk érdeklődést mutatott a szócsata iránt, míg az onougorok ezalatt egymással veszekedtek. Tétény hangos magában gondolkodásba kezdett, valahogy eképpen: - Tizenkilenc hónap, tizenkilenc nappal az nem jó, akkor legyen inkább 18 db húsznapos hónap. - De a mayakok nem ismerik a huszat - szólt közbe Kayab, de addigra Tétény már tudta a megoldást. - Hopp! - vezényelte a rémült mayáknak, akik nagy "Haab" kiáltással felpattantak ültükből. - Rendben. Legyen a naptár neve Haab. - Kayab megint megkisérelte, hogy közbeszól, de addigra Tétény már belelendült: - Kérdezd meg a sor elején állótól, hogy ki van előtte? - Hát senki. - felelte a tolmácsolás helyett Kayab. - Hát ezaz! A senki, vagyis a nulla, érted? Most én beállok a sor elejére, és én leszek a nulla, érted? Mostantól kezdve úgy fogtok számolni, hogy nulla, egy kettő, három satöbbi tizenkilenc, aztán megint nulla.
Erre már a hat vezér is elhallgatott, csak a legálmosabb szólalt meg szarkasztikusan: - Nabanyek, adtál nekik egy nagy nullát, ezek a yámborok meg örülnek, mint majom a farkának. Hát ezt a trükköt otthon Hungriyában nem tudtad volna előadni.
Tétény arcán azonban ott ragyogott a mérhetetlen öröm: Megcsináltam! Igen! Igen! Igen!
(A maya Haab napkalendárium az alábbi 18 hónapból áll: Pop Wo Sip Sotz' Sek Xul Yaxk'in Mol Ch'en Yax Sak Keh Mak K'ank'in Muwan Pax K'ayab' kumk'u. Minden hónapban a napok számolása nullával kezdődik, és tizenkilenccel végződik. A 360 naphoz év végén hozzácsapnak egy ötnapos "hónapot", a Wayebet. Ettől az utolsó 5 naptól a mayák rettegnek, mert félnek, hogy megint eljön az istenség, aki elhozta nekik a naptárat. a szerk.)
Világvége, avagy sem: a maya naptár jóslata
írta thomas
Mielőtt a meseszálat ismét felvenném, hadd térjek vissza arra a tézisre, hogy közép Amerikában nincs egy huncut zene sem. Azok a fiúk és lányok, akik a két bejegyzéssel lentebbi szlájd alatt muzsikálnak, nos ők uruguayi és argentín zenészek, és híresen nem közép-amerikai tangót - lévén nincs olyan - játszanak. Mi ájropéjerek egyébként hajlamosak vagyunk Közép Amerika alatt az egész térséget érteni, tehát belefoglalva pl. Kubát és a többi - vérpezsdítő zenéjéről híres - szigetet is. Nos ez utóbbiak földrajzi hovatartozásukat illetően a Karibi térség államai, na igen, ott van zene, mégpedig nem is akármilyen, vs. a kontinentális Közép Amerika papagáj károgásával.
De ne kanyarodjunk el eredeti témánktól, ugye a mayák tudásáról és titkairől kívántam volt posztolni. Odáig remélem megvan, hogy a mayák csináltak egy naptárat, amit a mai napig maya naptárként ismer a világ. Ez a naptár - sok más érdekes tulajdonsága mellett - rendelkezik egy valóban különössel: egyszercsak végetér. (Mellesleg Máté Péter énekli meg szépségesen az "Egyszer véget ér" c. dalában.)
Nevezetesen 2012. december 21-ére - már nincs messze! - datálódik az utolsó poszt, oszt jónapot, fájront, roló, vagy amit akartok. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy a mayák ugye kilencszáz környéki - rejtélyes körülmények közötti - eltűnésük következményeképpen abbahagyták a blogolást, tehát érthető, hogy a további párezer évet kicsit elnagyolták. Mivel a naptár náluk alapvetően arra szolgált, hogy előre jelezze, hogy mi várható egy elkövetkezendő periódus napjaiban, így most ugye itt állunk, és nem tudhatjuk, mi vár szegényekre az ominózus utolsó nap után.
Hozzávéve mindezekhez, hogy a mayák az egységes világmindenségben (aminek origója ugye a Hunapku) gondolkodtak, gyakorlatilag ma a világ jövőjéért kell aggódnunk! Mondhatnók trendiül, hogy így jártunk vazze, vagyhogy hülyén halunk meg, de azért "nem-ohda buddha" (indo-nepáli szál, terjedelmi okoknál fogva nincs lehetőségem kifejteni), végülis azért tartjuk kiváló mayológusainkat állami pénzen, hogy megfejtsék ezt a titkot, mielőtt ránkszakadna itten minden.
A legizgalmasabb rész (VILÁGVÉGE vagy SEM?) előtt azonban hadd mutassam meg a Zasszony eredeti tikáli ajándékát, amit egy helybéli mayával seftelt el a mobiljáért cserébe.
Stay tuned, to be continued...
A mayarok őstörténete 1. rész
írta thomas
Most, hogy megkísérlem felvázolni a mayák őstörténetét, olyan közismert és elfogadott tényekkel, hogy a maya és a magyar rokon népek és nyelvek, nem szeretnék untatni senkit. Vannak ugyan divatirányzatok, amelyek szerint az inkáktól származunk, de ezek csacskaságok. Egyszerűen megmosolyogtató, hogy az inka birodalom fővárosának nevében (Cuzco) magukat művelt lingvisztikusnak tartók felfedezni vélik a magyar "kuckó" szavunkat, vagy hogy Katinka személynevünk a perui őserdőkben egykor honos nőstény nagymacskafaj (cat-inka) magyar reinkarnációja lenne. Ez utóbbi sületlenség alátámasztására nem átallják még Verdi Rigolettóját is idecitálni, ehhhhh. (v.ö.: "Az asszony inkatag...").
Ezen nonszenszekre tényleg csak az ősi dakota (na az tényleg magyar szál!) közmondás jut az eszembe: akinek nem inka, ne vegye mayára. (Kitérő: a dakota - maya rokonság kérdéseivel PhD disszertációmban foglakozom, itt és most terjedelmi okok miatt nem áll módomban részletesen kifejteni.)
De vissza a mayákhoz. Mint tudjuk, a maya birodalom nagyjából i.e. 10000-től létezett, fénykora az i.e. 300 és az i.sz. kábé 900 közötti periódusra tehető. Nagyszerű csillagászaik, matematikusaik voltak, az akkori divatnak megfelelően babylóniai papoknak álcázott megjelenési formában. A világmindenség elektromágneses közepét HuNapKu-nak hívták (v.ö.: hun kapu), ahol hun=egy, nap=nap és ku=isten. (Nem lehet nem észrevenni a nyelvi hasonlóságot közelmúltunk leáldozott(?) napistenségével, aki a keresztségben böszmeségben az "Egy-Nap-Elku" nevet kapta, de ez mellékszál, most nem bontom ki az igazság minden részletét.)
Ha röviden akarunk a mayákról beszélni, elég annyit mondani, hogy ha Honduras, akkor Copan (Koppány, szittya szál), ha Guatemala, akkor Tikal (Mene tikal ufarszin, babylóniai szál). Ez a két hatalmas város és egyben királyság uralta a mayák földjét. Szinte a magyar nyelv és őstörténet legendás Hunor-Magor dualizmusának ősképe dereng fel lelki szemeink előtt: a Hun-Túrás és Guta-Málé országok nevükben őrzik, és mintegy előrejelzik a történelemnek az ő folyását. A magyar közgondolkodásban ismert tény, hogy Hunor és Magor közül Magor volt a málébb, ezért Hunor gyakran mondta neki, hogy "megüt a Guta tőled, Málé!" (in: Anonymus: Hunor és Magor igaz története. A Gesta Hungarorum 2.sz. melléklete, paperback kiadás, Lendvai Ildikó előszavával, 1187 táján.)
Lám, mennyi csodás egymásra találás már ilyen kis mennyiségű adat kapcsán is! A történelmi hitelességhez azonban hozzátartozik, hogy manapság néhány mayológus másképpen értékeli a fentebb tárgyalt szemantikai magyarázatokat. Véleményük szerint a magyar ős-zene forrására utal a (hun)DÚR és a (guate)MOLL hangnemek megjelenése az országnevekben, a kettő összefonódása pedig nem lehet más, mint az ősmagyar "durmol" szavunkban ott szundikáló Álmos vezér víziója. Szép gondolat, kodályi gondolat, kár, hogy a Zasszony felfedező útja során egy - nem sok - vacak közép-amerikai zenefoszlányt sem hallott. (Talán a papagájok, dehát azok meg pentatlon, na mindegy.)
De csitt, mára legyen ennyi elég, tudom, hogy így is kapkodjátok a fejeteket ennyi nóvum hallatán. Legközelebb a "Milyen labdajátékot játszottak a mayák?" és "A mayák titokzatos eltünése és a mayarok felbukkanása" fejezetek jönnek, amelyekben megkísérlem elmagyarázni a mayák által 2012. december 21-re látnokolt világvége igazi jelentését, azaz a piramisok jövendölését.
Tartsatok ki!
Közép Amerika színei 2.
írta thomas
Ikszet a huszonegyre
írta thomas
http://ras.freeblog.hu/archives/2010/03/06/Orban_a_luzer/
Indul a nap
írta thomas
Kiábrándító ez a kiábrándultság. 1. rész
írta thomas
Mivel kommentnek kicsit hosszú volna, posztnak meg méghosszabb, ezért tekintsük egyszerűen reakciónak Csigapörkölt gondolataira az alábbi folytatásos szösszenetet. Minden tiszteletem mellett, Mester, én picit másképpen látom az elmúlt húsz évet, és a kiábrándultságot. (Ez utóbbiról a folytatásban.)
Nos.
- 1. Az emberek a szocializmus után nem a kapitalizmust akarták, hanem szimplán jól élni, nyugatiasul. Antall ki sem merte ejteni a száján a kapitalizmus szót, ami a gulyáskommunizmus relatív "jólléte" (well-beeing) után riasztólag hatott volna. Ha jól emlékszem valami harmadik (kódnév: magyar) utas, később elcsurkult fejlődést vízionált, ohne per definition. Napersze volt szívetmelengető továriscsi, konyec!, töppár-trencer meg függetlenség (hehe, mijisaz? hányforintban mérik?), rendszerváltás/változás (choose one, or lose one), demokratikusan jóléti állam, gyünakánaján emberek, hurrá! (BUDAPEST, NAPSÜ(lyi)TÉS, A FRIZURA VIDÁMAN LOBOG.)
- 2. A zemberek aztán négy év után rácsodálkoztak, majd kicsit mérgesek is lettek, hogy mégsincs itt a kánaján. Ennél azért talán még mindig jobb volt aza nemszerettük (dehogynem, na jó: határeset) szocializmus. A liberálizmusnál (de egy új szó, apjuk! mitis jelent?) meg vidámabb volt az összekacsintós tarka-barakk, az "egy karám, egy kacsintás" fíling, ezek a fide-szade-szes emberi szabadságjogok meg kiaf@szt érdekelnek, ha én még karámon belül vagyok. Na jó, vannak egyenlőbb karámok, zagsón, mindigis voltak. (BUDAPEST, FÉNYES SZELLŐK JŐNEK, A FRIZURA BALRA ZÁR.)
- 3. A régi-új karám illatát remélő emberek aztán hamar megcsalatkoztak. Először is találkoztak az akól-romboló Bokrossal, és a "nincsen ingyen ebéd" típusú (húha, péncbe kerül, annyuk?) öngondoskodó kapitalizmus kisértetével, amire azt mondták, ez nekik nem kell. A gondoskodás "ön" előtagját aztán magyaros furfanggal úgy fordították, hogy gondoskodjon Ön, de nem én! Jelzem Gyula is ezt mondta, miután a mór többé-kevésbé kitakarított a pajtában (pajta=akól=karám), de addigra csúnyamórrá vált, és mehetett, mert Gyula tudta, hogy a zemberek még mindig szeretik az ingyenebédet. (Gyula pechjére a zemberek azért megjegyezték ezt a mórt, később nehéz helyzetbe hozva ezzel Gyulát.) (BUDAPEST, MÚLÓ ZIVATAROK UTÁN NARANCSOS ÉGBOLT VÁRHATÓ, A FRIZURA KIVÁR.)
- 4. A Horn Gyula először találkozott az Orbán Viktorral (nem kellett volna), aki kéjes élvezettel lemosta őt egy tévévitában. Nem, nem vitatkozott vele, hogy van-e ingyen ebéd (naná, hogy van!), csak szimplán azt mondta: Gyulám, te rossz szakács vagy. Az emberek meg azt mondták: jöjjön a talpraesett, fiatal, vélhetően jó szakács. (BUDAPEST, KÖZEPES NARANCSSZITÁLÁS, A FRIZURA REMÉNYKEDIK.)
- 5. Na Medgyessy jövése a sorban az itten tényleg rejtély. Valszeg benne volt, hogy Viktor a narancsligetek felvirágoztatása mellett a szakértelem kormányzását igérte, és végül sikerült neki apparátusilag, nameg legkisebb-gazdai szövetségi szinten majdnem alulról súrolnia az Antall-féle amatőrizmust. Mondjuk az emberek ezt lesz@rták, de tanultak valamit: ezek sem értenek semmihez a koronaúsztatáson kívül, eza Medgyessy meg olyan sármos, ésmég mannaesőt is igér. (BUDAPEST, MANNAESŐ VÁRHATÓ, A FRIZURA - EBBEMAJD - ÉSZREVÉTLEN BEHORPAD.)
- 6. Az emberek még nem találkoztak a mannát rühellő Gyurcsány prófétával, de a szoci nómenklatúra potentátjai (Lendvai Ildikó, Kovács László és Kiss Péter, a szerk.) először éreznek zabszemet a fenekükben, amit ráadásul belülről dugott fel nekik ez a tehetséges puccsista. (BUDAPEST, VALAMI LESZ, DE NEM EZ AZ IGAZI. A FRIZURA VISZKET, DE REMÉNYTELJESEN TART.)
- 7. Az emberek mostmár találkoztak Gyurcsány Ferenccel, aki előszöris kamatostul visszaadta Orbánnak a Horn-elszenvedte pofonokat, és az emberek ezt szerették. Hogy hazudott? Naná! Kit érdekel ez a politikában, csak be ne vallja! Először volt (és jóideig nem is lesz) valódi populáris Vezére az idekövült balnak, akiben - nemcsak a bal, a zemberek is! - megint meglátták az erőt, mer azkell a magyar embereknek. Aztán Feri közben feltalálta a szocializmus neoliberalisztikus (jólátverjük a zigazi kapitalistákat, hehe) reinkarnációját. Emberek először nem értették a trükköt, de Feri hetente nagyelánosan reformerkedett, úgyhogy végül a zemberek már semmit sem értettek, de Feri tudta, hogy az nem az ő dolguk. (BUDAPEST, HELYENKÉNT SŰRŰ KÖDÖK, A FRIZURA LÁTÁSTÁVOLSÁGON KÍVÜL, DE BIZTOS, HOGY TART, MÁR A SZOCI HÍRÜGYNÖKSÉG SZERINT.)
- 8. Mint tudjuk, Gyurcsány mindeközben el is kúrta, amit el lehetett. Nem kicsit, nagyon. Olvasott ő Murphyt, nem buta gyerek! Csak színezte a képet, hogy feléledt a sohamegnemhalt eszempé nómenklatúra, és félszívvel ugyan, de a szocialista forradalom utolsó győzelmének reményében agyagba döngölte ezt az egyébként addigra túlmozgásossá vált szájkaratés reformert. " A zemberek nem reformokat (reform: aljas ballib szitokszó a nép nyúzására, a szerk.) akarnak Feri, hanem ingyenebédet! Nem látod, hogy még a Fidesz is balról előz minket, echte balraszületett szociáldemokratákat?" (In.: Lendvai összes kiadatlan műve. Utolsó előtti oldal, balra lenn. Ságvári Nyomda, remittenda.) Jaés apróság, de valaki(k) mellesleg kiborította(ák) a pártos-admin mutyi-zsákot, és nem tudni, melyik szinten sikerül összemadzagolni újra, pedig a pitiáner mutyi mellett már kibuggyant - és lassan nyakig ér - a sz@r is, amelyben egy nép párt süllyed el, ajjj, nochdazu még lögyböli is valaki! A zemberek mindeközben tömegekben fordulnak el az orrfacsaró bűztől, és - bár nem ismerik, de - József Attila: Levegőt! c. versét olvassák. A (volt) szoclib bagázs fejére. (BUDAPEST, IDŐ VAN. A FIDESZ IDŐJÁRÁS JENTÉSE SZERINT.)
...folyt. köv.
Jaguár
írta thomas
Néha Közép Amerika ős-, és egyéb erdeiben vándorló jaguárnak érzem magam.
Olvasom a National Geographic-ba(e?)n, hogy a Paseo del Jaguár nevű jaguármentő csapat munkatársai komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megőrizzék és fenntartsák ennek a gyönyörű nagymacskának az életterét, helyesebben mondva mozgásterét. A jaguár tudnillik mozog, pontosabban vándorol. Mexikótól Argentínáig és vissza, átúszva ha kell - és kell - a Panama-csatornát is. Nincs dél-amerikai, vagy észak-amerikai jaguár, csak jaguár van, alfajok nélküli, egyetlen, genetikailag egységes faj. Isten ezen varázslatos teremtménye csak akkor támad emberlakta vidékre, ha elfogy alóla a zsákmányállatokban gazdag vándorlási útvonala. Az ember meg persze erdőtirt, bulldózerol, építkezik, beruház, ültetvényez, egyre kevesebb "zöld folyosót" hagyva ennek a szépségnek a vándorláshoz. (V.ö.: Kisvuk a búzatáblában.)
Nos, egyre gyakrabban érzem, hogy valakik szisztematikusan tönkreteszik az én zöld folyosómat, és nekem-jaguárnak nincs mentő csapata, amely megóvna a külvilág szinte naponta adagolt, folyamatos rombolásaitól. A stresszorokra nincs semmi ráhatásom, a mindennapi stresszemmel pedig magamnak kell megküzdenem. Vagy a szakirodalom szerint a megküzdés helyett választhatom még a menekülést is ("üss vagy fuss" reakció), ahogy ez utóbbit mostanában egyre gyakrabban teszem.
Mondjuk megmagyarázom magamnak, hogy lesz@rom én ezt az egész mocskos politikai fertőt, mi közöm hozzá, nem az én zöld folyosómba esik. Homo apoliticus leszek, kikapcsolom a tévét, és felismerem és ünneplem a struccot, mint minden idők legnagyobb menekülőművészét.
Hehe. Ha működne. Tudom, én vagyok a hülye, mért kell nekem olyan cikkeket elolvasni, mint ez itt a tegnapi a Heti Válaszban. Legidősebb Bárándy tudnillik azt nyilatkozta, hogy itt akár polgárháború is lehet, ha felgöngyölítik annak a 2,5 Mrd (!!!) forintos tanácsadói szerződésnak a hátterét, amelyről ő tud, de még életében nem látott ilyet. Nem tévedés, nem elírás: 1, azaz egy darab békávés tanácsadói szerződésről van szó, nem az összes pancser-pármilliós kumulált összegéről.
Nos ugye egy polgárháború azért már rendesen belebarmol az én zöld folyosómba is. (A munkahelyi stresszorokról ilyen összevetésben már beszélni sem érdemes.)
Bevallom, én tényleg megijedtem tegnap. Félig viccesen mondtam asszonynak, hogy J.-éknél lesz hamarosan egy hosszabb szabadságunk Nürnbergben, ha így fajulnak tovább az események, mire ő inkább Costa Ricát javasolta. Nos az se rossz.
Beállunk a Paseo del Jaguar csapatba, ott legalább mi segíthetünk ennek a stresszes, pöttyös nagyragadozónak, talán még össze is haverkodunk. Stresszoldás aktív módon, dzsungelrock, szép a világ! ...Momentán egy országot leszámítva.
(Lidi, ne féltékenykedj! Viszünk téged is. Kicsit nagyobb nálad, naés? Ne stresszelj itt nekem!)
Közép Amerika színei
írta thomas
#FF8C00
#D2691E
#A0522D
#8B4513
#F0E68C
#BDB76B
#DAA520
#FFD700
#FFFF00
#808000
#6B8E23
#32CD32
#00FF00
#ADFF2F
#7FFF00
Folytatom ám Közép Amerikát...
írta thomas
... de most éppen kopogtató cédulát gyüjtök az aktuális tréningen vagyok, nahol?
Közép Amerika élővilága I.
írta thomas
(Amúgy tényleg magyarázza el nekem valamely bigott balfékfan, hogy mért az épp regnáló szociknak kell kihívniuk a hóra a már a spájzban lévő fityeszeseket, akik ha egy büdös programpontot sem mondanak, csak zabálják a spájzban a konzerveket, akkor is túlnyerik magukat? Ehhhhh, de nem erről akarok most posztolni, hanem Közép Amerika állatairól.)

Nos Közép Amerika állatairól tudni kell, hogy jellemzően Közép Amerikában élnek, ám ugyanúgy viselkednek, mint európai testvéreik. Például ez a pöttyös sziámi jaguárgyerek pontosan ugyanakkora lusta csibész, mint Lidi, csak másképpen csurgott rá anno a festék.

Nagynénje, akit a helyiek tigrillonak becéznek, szintén hasonló lelkesedéssel bámul ki a fejéből, mint aki pontosan tudja, hogy úgyis hoznak neki tejfölt az osanból, miafrancnak vadásszon. Nála csak a távolabbi rokon, a

kókaféle magyar puma lustább, akit úgy kellett rácsotzörgetve kicsalogatni a vackából, hogy ugyanmár dübörögjön egy kicsit, mint a magyar gazdaság. (Persze én látom benne a szunnyadó erőt, amitől a szibériai hótigris is a gatyájába tojik, dehát én mindigis reál-pozitivista szemszögből tekintettem a világra.)

A papagájkommandó bezzeg hangos, bár tollazatuk színvilága mintha az egyik szomszédos ország nemzeti színeire hajazna, igaz Budapest is hasonló trikolórosan tarka magyar.

Vanmégugye az elszánt tekintetű vadmalac, vagy ilyesmiféle, meg a többi lábasjószág.

Persze, mind szabadlábon, rács mögött csak ennek a kirándulásnak a kiagyalója, a Zasszony felbujtója, aki nélkül ez a poszt sem jött volna létre. Állapítsuk meg: Közép Amerikában az igazságszolgáltatás teszi a dolgát.

Belize
írta thomas
Őszintén szólva, utálok olyasmiről írni, amiről nincsenek személyes benyomásaim, ezért főleg hülyeségeket fogok ide firkálni Közép-Amerika kapcsán. (A Zasszonyt nem tudom rávenni, hogy írjon - aszongya, h jusse fogja feldobni a blog színvonalát, meghogy neki van hejes írása is, ami meg ugye nem nagyon passzol ide -, und mostmeghogymár főosztályvezető, nem is parancsolhatok neki, ehhhh, így jártam. Marad, hogy néhány használható fényképét feljavítom itt fotoshopilag, kitalálok alájuk valamilyen szöveget, oszt jónapot.)
Naszóval Belize egy olyan állam, mint Kanada, csak százszorta kisebb: dollárjuk és II. Erzsébetük van, ami számomra kicsit anakronisztikusnak tűnik így a XXI. században, de ők tudják. (Tényleg, miért jó például Kanadának, hogy még mindig ennek a kedves idős hölgynek a szárnyai alatt vannak? Mongyuk egykoron a "Koronagyarmat" megnevezés olyan elegáns lehetett, nade így, hogy mamárcsak "alkotmányos monarchia", szvsz ein bischchen snassz, különösen, hogy maga "A monarcha" Londonban székel. Még Belize esetében talán érthető a ragaszkodás, mert a szomszédos Guatemala naponta meg akarja enni őtet reggelire, nameg itt középamerikailag egyedüli angolul beszélő országként ab ovo programozott az aggódásuk a sok latin között, ezért néhány brit helyőrséget meg is kértek, hogy ugyanmár ideiglenesen állomásozzanak még náluk pár évet, úgymint villámhárító gyanánt, nade Kanada? Sv, szerinted?)
Nade nem erről akartam volt posztolni, hanem arról, hogy Asszony a legjobb fotóit Belizében készítette. Na nem direkte, dehát így alakult. Például a fenti fotón is egész pontosan kivehető a Zerzsébet, senki nem keverheti össze mongyuk lendvaiildikóval, vagy dávidibolykával, most nem beszélve utóbbiak árfolyamáról, ami ugye manapság alulról sem súrolja a fenti képen látható címlet nominális értékét, naés jön még itt olyan BUX, hogy csak, de most nem erről beszélünk, csak hanem hogy a Zasszony milyen szépeket fotózott, ime egy közülük.
Cipők és madarak
írta thomas
Ez a kép nem jött volna létre, ha itt rabolják el ki a Zasszonyékat, de az nem itt, Belizben történt, hanem El Salvadorban, aholis éppen nem volt nála a fényképezőmasina, mert akkor azt is elrabolták volna, nem csak a mobilját, amiviszont nálavolt.
(Stay tuned, hamarosan újabb hajmeresztő történetek a dzsungelből!)
Azért azok az orosz telek az igaziak...
írta thomas

Wiener würstli
írta thomas
Ebédelni is szoktam, ez itt egy ilyen bécsi specialitás, nem untatlak az elkészítés részleteivel, bonyolult tudnillik.
Szóval néztem délelőtt egyik valamelyik egyházi adást, vasárnap van, tudod, tartom a kapcsolatot az égiekkel is, mit lehet tudni. Na odáig megvolt, hogy veregették egymás hátát, hogy milyen nagyok voltak - és most minden pikirtséget félre téve, tényleg le a kalappal mindenki előtt, aki segítséget nyújtott a Haiti tragédia áldozatainak - de aztán egy gyors váltással azt a teológiailag vélhetően szubsztanciális kérdést kezdte feszegette az egyik siheder apostoli növendék, hogy akkor ez most hogyan vagyon, merthogy Isten hozta Haitira ezt a csapást, az tuti, de hogy mért pont rájuk, mi vétkük volt a többiekkel összehasonlításban, na ez itt a kérdés.
Ne rágd le a körmöd izgalmadban, nem filózott sokat ő sem. A lényeget illetően az volt a konklúzió, hogy mások (mondjuk: mi) sem kevésbé bűnösök, de ez most így alakult, és aztán belegabalyodott a magasetudja mitbeszélbe.
Nabanyek, megint okosabb lettem. Egyrészt ők ott egyházilag még messze nem tartanak az öszödi beszédnél, hogy elismerjék, hogy már a múltkori cunamit is, meg ezt a földrengést is az Úr elk@rta. Nem kicsit, nagyon!
Én mondjuk azt nyilatkoztam volna a helyében, hogy "fiam, ne kutasd Isten akaratát, mert az Ő földrengései kifürkészhetetlenek."
Amen.
Úri reggeli
írta thomas
Lidi kedélybeteg. Illetve remélem, hogy csak az. A nózija nedves, nem érzem, hogy lázas lenne, de - furamód - nem harap, csak nyalogat, mint egy kutyus, és keresi a hűvös helyeket elnyúlás céljából. Hmmm. Egész nap alszik, éjjel hálistennek azért rohangászik egy kicsit, de aztán megint szunya. Ideje, hogy annyyja megjöjjön, mert még beparázok ekkora változás láttán. /félre: soha nem hittem volna, hogy egy ilyen kis jószág - főleg, hogy macskaféle! - ekkora hatással lehet rám, valszeg örexem /félre: vége.
A fentiekből is kitűnik, hogy nagyfene mondandóm nincs mostanság, nem mintha téma nem lenne. Néha fölkapom a vizet ezeken a - mostanra már tényleg - gennyessé fejlődött (divatos szóval: elhagyósult) szocikon, de aztán rájövök, hogy hányni kevésbé időigényes dolog, mint rajtuk filózni. Viktor tarolni fog, és egyre inkább meggyőződésem, hogy ez így van jól. Egyszer föltettem itt a blogon egy kérdést, hogy - bár meghasonult, de mégiscsak balul gondolkodóként - mentsük-é meg őket (15%-kal), vagy nyomjuk le az egész bagázst az 5% alá.
Ma azt mondom, hogy ez már nem kérdés. Bár ez utóbbi megoldásról egy elemző - rendkívül szellemesen - azt bírta mondani, hogy ha ezek öten maradnak összesen, akkor is lendvaiildikónak fogják hívni az egyiket, és kispéternek a maradék négyet. Mit mondjak, találó. Ez a képződmény húsz éve képtelen megújulni - az aktuális ifjú törökök meg lassan mind a börtönben -, lehúzza őket a leg-demokratikusabb-nak eljátszott, de kádári-örökséges (értsd: kiskirályi) érdekek mentén szabdalt párt(?)mocsár, az ungarische posztszocializmus - tényleg remélem, hogy - utolsó bosszúja.
Szóval - istenem - én nem ilyen lovat akartam nyolcvankilencben. Akkor gyüjjön inkább az a dakota indián, oszt lássuk, mit kezd ezzel a döglött lóval, hidd el, túl fogjuk élni.
Legfeljebb ebben a túlélésben kell gondolkodni - na nem nekem, én már öreg vagyok - egy szociál-liberális, de konzervatív értékek mentén építkező pártról/ban. Ez jó mulatság, férfimunka lesz, fijjug!
(Csak nem látom, hol vagytok??)







